Pár napja volt szó az aromillo Facebook oldalán arról, hogy Otto Wallach 1910-ben kémiai Nobel-díjat kapott egy illóolajokhoz kapcsolódó kutatásáért. Ami pedig aznap este történt, számomra is hihetetlen volt. Az egyik rokonommal beszélgetve, a hatalmas könyvespolcáról egyszer csak rám néz A Nobel-díjasok kislexikona című majd' 40 éves könyv.
Köztudott, hogy az illóolajokat már évezredek óta használja az ember. És ugyan az aromaterápia kifejezést pedig csak 1937 óta használjuk René-Maurice Gattfossé Aromathérapie műve óta, azonban az illóolajokra irányuló tudományos kutatások már az 1800-as évek második felében is voltak.
[A következőket csak akkor olvasd el, ha érdeklődsz az illóolajos kutatások és tudományos mivoltuk iránt. :) Ha csak használni szereted őket, akkor itt egy szuper immunerősítő recept! Ez mindig jól jön ilyen időszakban! :) ]
Most pedig következzen egy német vegyész, Otto Wallach kémiai, illóolajok iránti munkásságáról egy kis tudományos részletezés:
" Az 1870-es évek
közepén a beteg F. A. Kekulétól átvette a gyógyszerészeti kémia tanítását.
Ekkor kezdte behatóbban tanulmányozni a növényi illóolajokat, amelyeket abban
az időben a növények szerint csoportosítottak. Megállapította, hogy vegyületek
keverékei, s gyakran különböző névvel jelölnek azonos illóolajokat. Kémiai
szerkezetük alapján legtöbbjük a terpének közé tartozik.
E vegyületekről
1887-ben kiderítette, hogy olyan aliciklusos vagy nyílt szénláncú
szénhidrogénék, amelyek az öt szénatomból és nyolc hidrogénatomból álló diolefin,
az izoprén kétszeres, háromszoros vagy még többszörös polimerizációjával
épülnek fel (izoprén-szabály). Ezt az elvet 1921-ben L. Ruzicka
tökéletesítette, igazolta, hogy valóban érvényes az összes terpénre, és
figyelembe vette az izoprénrészek illeszkedési módját is. W. főleg a tíz
szénatomból és tizenhat hidrogénatomból álló monoterpénekkel foglalkozott.
Többeknél az összetételét, szerkezetét felderítette, tanulmányozta a
reakciójukat és optikai aktivitásukat.
 |
| Otto Wallach (1847-1931) |
1885-ben megfelelő körülmények között izoprént alakított át dipenténné, amelyről 1888-ben megállapította, hogy azonos a citromfű és a bergamottolajban lévő optikailag inaktív limonénnel. 1891-1893 között e terpén szerkezetét is feltárta. 1885-ben sikerült kinyerni az orgonaillatú α-, β-, γ- terpineol elegyet is. Ezek körül főleg a narancsolajban levő α-terpineol (amely szerkezetét 1893-1895 között derítette fel) vált fontossá a későbbi terpénkutatásokban. Munkássága során a következő terpének szerkezetét tisztázta még: a köményolajban lévő karvonét és piperitonét (1888, 1913), az eukaliptuszolajban előforduló cineolét és fellandrénét (1896, 1913), a fenyőtűolajban található szilvestrénét (1913). A monociklusos monoterpének közül feltárta az ascaridol (1912) és a tuja illóolajának, a tujonnak a szerkezetét (1892), vizsgálta a levendula- és rozmaringolaj alkotórészeit, a biciklusos monoterpén borneolt (1885) és fenchont (1891). Munkássága további kutatások kiindulópontja lett és jelentősen hozzájárult az illatszeripar fejlődéséhez.
Művei: Forschung
und Lehre in der Chemie (1899) [Kutatás és tanok a kémiában]; Terpene und
Campher (1909) [Terpének és kámfor] T.B.G."
Az aromaterápia területén rengeteg
tudományos kutatás folyik, melyek megmutatják és alátámasztják az
illóolajokban lévő kémiai molekulák hatásait. De a kutatások ellenére, a bonyolult kémiai szerkezetnek és kötéseknek hála, mesterségesen képtelenség előállítani pontosan ugyanazt az
anyagot, melyet a növény szintetizál önmagában. Szerencsére. Azonban pont ez az a kis plusz, ami felteszi a habot a tortára és szükséges az illóolaj valódi hatásához. A hasonló pedig nem elég.
Épp ezért javaslom, hogy bizonyítottan terápiás minőségű illóolajokat használjatok, azzal tudtok hatást elérni fizikai és lelki szinten egyaránt. Ha ez nem megy olyan egyszerűen, várlak szeretettel, örömmel segítek a használatában!
Illatos napot!
Fanni
Forrás: A Nobel-díjasok kislexikona, Gondolat kiadó, Budapest, 1974
